A bőrmelanóma genetikai progressziója kevéssé ismert, mivel nem állnak rendelkezésre viszcerális áttéteken alapuló nagy genetikai elemzések adatai. Ennek a hiánynak a pótlására építettünk fel egy autopsziás metasztázis-biobankot, amelyen genomikai vizsgálatainkat folytattuk. Az áttéti daganatokban fokozódott a genetikai instabilitás, ennek okai a HR (homológ rekombinációs) gének hibái voltak. A korábban feltételezett genetikai eltérések mellett feltűnő volt a HGF/MET rendszer együttes kópiaszám-emelkedése. Új megfigyelésünk volt a tüdőáttétekben a nagyszámú, döntően IFN- (interferon) regulált, immunsejt-specifikus gén amplifikációja. Az I-es típusú IFN szerepének tisztázására rezisztens sejtvonalat hoztunk létre, melynek segítségével meghatároztunk egy in vitro stabil 13 génes expressziós mintázatot, melyből 4 gén in vivo is stabilnak bizonyult kísérleti rendszerben. A mintázatot nemzetközi adatbázisokban validáltuk és kimutattuk, hogy egyes elemei szerepet játszhatnak az immunterápiás érzékenységben. A metasztázis-biobank korábban IFN-kezelt eseteinek felhasználásával kimutattuk, hogy a betegek citokinkezelése megváltoztatja a progrediáló daganat genetikai sajátosságait, ami az agyi áttétekben a legkifejezettebb. Az IFN-rezisztencia-génmintázatunk elemeinek genetikai eltérései a korábban IFN-kezelésben nem részesült betegekben is megjelentek, ami arra utal, hogy nemcsak a terápiásan alkalmazott IFN-kezelés, hanem a daganatellenes immunválasz során felszabaduló endogén IFN is okozhat ilyen eltéréseket.

A nyirokcsomókba bekerült emlőráksejtek képes lehet átprogramozni a nyiroksejteket, hogy azok toleránssá váljanak a tumorsejtekkel szemben.

Különböző szövettípusokból kialakult agyi áttétek esetében is ígéretes hatásosságot mutatott a pembrolizumab immunterápia.

Az agyi áttéti daganatok terápiás megközelítése az elmúlt harminc évben döntően megváltozott. A sebészeti technika fejlődése, a műtéti tervezést forradalmasító MRI-technikák és az intraoperatív navigáció használata csökkentette a műtéti megterhelést és a javította az eredményeket. Az agresszív vesesejtes daganatok esetén is viszonylag gyakran találkozunk agyi áttétekkel, amelyek nehezen kezelhetők, de a javuló sebészeti és sugársebészeti technikák ezeknél is sikerrel alkalmazhatók. Közleményünkben egy eset kapcsán bemutatjuk ezen idegsebészeti kezelések alkalmazását a vesesejtes daganatok agyi áttétei esetén. A modern műtéti tervkészítés és kíméletesebb feltárások a modern sugársebészeti technikákkal együtt képesek a vesekarcinómák agresszív, agyi áttéteket is adó típusainál is javítani a kimenetelt, meghosszabbítva a túlélést. Súlyosabb esetek, akár többszörös agyi metasztázisok esetén is lehet szerepe a koponyaműtétnek, javítva az onkológiai kezelés eredményét.

Az EMA-CHMP pozitívan véleményezte a melanóma kezelésére szolgáló Opdualag (nivolumab/relatlimab) készítményt.

Az American Society for Radiation Oncology (ASTRO) 2022. május 6-án online megjelentette az agyi áttétek sugárkezeléséről szóló 2012-tes guideline frissített változatát.   

Spanyol kutatók egy új stratégiát fejlesztettek ki annak meghatározására, hogy az agyi áttétes betegek közül mely betegeknél várható a teljes agyi sugárkezeléssel (WBRT-vel) szembeni radio-rezisztencia, egyben rámutattak egy potenciális kezelési lehetőségre.

Az EMA CHMP pozitívan véleményezte az uveális melanóma kezelésére szolgáló Kimmtrak (tebentafusp) készítményt.

A nem kissejtes tüdőrákban (NSCLC) szenvedő betegek kb. 10–15%-ában lehet az epidermális növekedési faktor (EGFR) mutációját észlelni. Az NSCLC leptomeningeális áttéteinek (LM) nevezzük azt az állapotot, amikor a tüdő­daganatból származó daganatsejtek elárasztják a cerebrospinális folyadé­kot (CSF-et) a szubarahnoideális térben, nehéz klinikai helyzetet okozva. A beteg általános állapota ilyenkor rohamosan romlik, a központi ideg­rendszerben többszörös áttéti gócok jelennek meg a megfelelő neurológiai tünetekkel. Átlagosan mintegy 3 hónap túlélés várható, amit szerencsés esetben a modern EGFR-tirozin-kináz-gátlókkal (TKI-kkal) akár 6–11 hó­napra is meg lehet hosszabbítani.

A patológiai diagnosztika az emlőrák kivizsgálásának fontos részét képezi, ami a daganat morfológiai jellemzőiről történő száraz adatközlésén túl egy­re inkább az adatokat „felhasználóbarát” formában közlő, egyfajta tanács­adói szerepkör felvállalását is jelenti. A modern patológia másik feladata, hogy az egyre bővülő modern kezelési modalitások mögé a naprakész tárgyi tudást nemcsak felsorakoztassa, hanem az információs tér labirintusában segítse a kezelőorvost a betegség legeredményesebb kezeléséhez vezető út megtalálásában